2013. december 8., vasárnap
The Poison Tree
The Poison Tree
I was angry with my friend:
I told my wrath, my wrath did end.
I was angry with my foe
I told it not, my wrath did grow.
And I watered it in fears,
Night and morning with my tear;
And I sunned it with smiles,
And with soft decetful wiles.
And it grew both day and night,
Till it bore an apple bright.
And my foe beheld it shine
And he knew that it was mine,
And into my garden tole
When the night had veiled the pole;
In the morning glad I see
My foe outstretched beneath the tree.
I was angry with my friend:
I told my wrath, my wrath did end.
I was angry with my foe
I told it not, my wrath did grow.
And I watered it in fears,
Night and morning with my tear;
And I sunned it with smiles,
And with soft decetful wiles.
And it grew both day and night,
Till it bore an apple bright.
And my foe beheld it shine
And he knew that it was mine,
And into my garden tole
When the night had veiled the pole;
In the morning glad I see
My foe outstretched beneath the tree.
William Blake
Thank you!
"Észrevetted már, hogy az emberek folyton elégedetlenek? Én igen, minden nap ráeszmélek, hogy soha nem jó az, ami van. Hajszoljuk a boldogságot, a pénzt, a karriert, a szerelmet és a lelki békét, de soha, egy pillanatra sem állunk meg, hogy a "bárcsak" helyett egy "köszönöm" hagyja el a szánkat. Köszönöm, hogy ma is kaptam egy lehetőséget, hogy azzá váljak, akivé csak szeretnék és köszönöm, hogy bár nem szoktam élni vele, mégis minden nap tehetek valamit az álmaimért. Köszönöm, hogy van kire gondolnom, hogy van hely a szívemben a szeretetnek; hogy bár bántottak és bántottam, maradt még bennem valami emberi. Köszönöm a buktatókat, mert megtanultam felállni és köszönöm a lejtőket, mert megtanultam felkapaszkodni. Köszönöm, hogy van legalább egy ember, aki bízik bennem és akinek fontos vagyok, és köszönöm, hogy esélyt kaptam a hitre. Köszönöm, hogy a világ akkor is csodaszép, ha én nem látom és köszönöm, hogy az élet arcon csap egy finom szellővel, gyermekkacajjal, szerelmes csókkal vagy baráti kézfogással - így megértem, hogy mindig minden megy tovább. Köszönöm az elmúlást, mert értékelhetem a pillanatot és köszönöm a dolgokat, amik örökké tartanak. Köszönöm, hogy álmodhatok és köszönöm, hogy felébredhetek. Ma is! "
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)