Minden nap megszűnik valami amiért az ember szomorkodik,

de minden nap születik valami új amiért érdemes élni és küzdeni!

The Poison Tree

The Poison Tree

I was angry with my friend:
I told my wrath, my wrath did end.
I was angry with my foe
I told it not, my wrath did grow.

And I watered it in fears,
Night and morning with my tear;
And I sunned it with smiles,
And with soft decetful wiles.

And it grew both day and night,
Till it bore an apple bright.
And my foe beheld it shine
And he knew that it was mine,

And into my garden tole
When the night had veiled the pole;
In the morning glad I see
My foe outstretched beneath the tree.

William Blake

Thank you!

"Észrevetted már, hogy az emberek folyton elégedetlenek? Én igen, minden nap ráeszmélek, hogy soha nem jó az, ami van. Hajszoljuk a boldogságot, a pénzt, a karriert, a szerelmet és a lelki békét, de soha, egy pillanatra sem állunk meg, hogy a "bárcsak" helyett egy "köszönöm" hagyja el a szánkat. Köszönöm, hogy ma is kaptam egy lehetőséget, hogy azzá váljak, akivé csak szeretnék és köszönöm, hogy bár nem szoktam élni vele, mégis minden nap tehetek valamit az álmaimért. Köszönöm, hogy van kire gondolnom, hogy van hely a szívemben a szeretetnek; hogy bár bántottak és bántottam, maradt még bennem valami emberi. Köszönöm a buktatókat, mert megtanultam felállni és köszönöm a lejtőket, mert megtanultam felkapaszkodni. Köszönöm, hogy van legalább egy ember, aki bízik bennem és akinek fontos vagyok, és köszönöm, hogy esélyt kaptam a hitre. Köszönöm, hogy a világ akkor is csodaszép, ha én nem látom és köszönöm, hogy az élet arcon csap egy finom szellővel, gyermekkacajjal, szerelmes csókkal vagy baráti kézfogással - így megértem, hogy mindig minden megy tovább. Köszönöm az elmúlást, mert értékelhetem a pillanatot és köszönöm a dolgokat, amik örökké tartanak. Köszönöm, hogy álmodhatok és köszönöm, hogy felébredhetek. Ma is! "

A barátság...

A barátság önkéntelen reflex. Egyszerűen csak van. Nem lehet tenni ellene

Story Of My Life- One Direction

Az emberek...

Az embernek csak azok a barátai akik mellett nem fél hülyét csinálni magából. Bárki mondhatja egy másik emberre, hogy barátom, ha ezt nem képes megtenni előtte akkor maximum havernak hívhatja.

Oasis- Wonerwall

Oasis-Wonderwall

Today is gonna be the day

That they're gonna throw it back to you

By now you should've somehow

Realized what you gotta do

I don't believe that anybody

Feels the way I do, about you now

Back beat, the word was on the street

That the fire in your heart is out

I'm sure you've heard it all before

But you never really had a doubt

I don't believe that anybody

Feels the way I do about you now

And all the roads we have to walk are winding

And all the lights that lead us there are blinding

There are many things that I

Would like to say to you but I don't know how

Because maybe, you're gonna be the one that saves me

And after all, you're my wonderwall

Today was gonna be the day

But they'll never throw it back to you

By now you should've somehow

Realized what you're not to do

I don't believe that anybody

Feels the way I do, about you now

And all the roads that lead you there are winding

And all the lights that light the way are blinding

There are many things that I

Would like to say to you but I don't know how

I said maybe, you're gonna be the one that saves me

And after all, you're my wonderwall

I said maybe, you're gonna be the one that saves me

And after all, you're my wonderwall

I said maybe, you're gonna be the one that saves me

You're gonna be the one that saves me

You're gonna be the one that saves me

...valahányszor...

...valahányszor ránézek a naptárra vagy az órára az idő jelentéktelennek tűnik, sokkal jobban, mint bármikor máskor, elvégre a jelen elmosódott a Vele töltött utolsó pillanataim emlékével...

Részlet: Last moments

Attól még...

"...És hogy felkelsz mindennap attól még nem biztos, hogy élsz..."

One Direction ♥

One Direction hogy mit is jelent nekem/nekünk ez a 2 szó?:)

Nekünk directionereknek ez a 2 szó az életet. 

Zayn Malik köszönöm hogy megtanítottál ha küzdök elérhetem céljaim.♥

Louis Tomlinson köszönöm hogy megtanítottad hogy ne foglalkozzak mások véleményével hisz ez én vagyok, nem tud rajta senki se változtatni.♥

Harry Styles köszönöm hogy megtanítottad legyek mindig az aki vagyok, ne játsszam meg magam mások előtt, mert az igaz barátok így is szeretnek.♥

Niall Horan köszönöm hogy megmutattad hogy a külső nem minden.♥

Liam Payne neked köszönöm a legtöbbet, miattad vagyok olyan amilyen. Megmutattad hogy mindennek van értelme, semmi sincs véletlen. Megtanítottad hogy mindig mutassam ki érzésem, és merjek kockáztatni mert veszíteni nem veszitek vele. Ki se tudom fejezni az érzéseim irántatok. 

...

Ez a bajom az emberekkel. Ha megérzem, hogy kezdenek eltávolodni tőlem, átnézek rajtuk. Nem teszek erőfeszítést, mert tudom milyen idegesítő, amikor valaki lebzsel körülötted, de te nem szeretnéd. Félek, hogy én leszek az "az idegesítő személy". Helyette eltűnök és lerombolok mindent. Talán csak túlreagálom, de inkább leszek magányos, mint nem kívánt ember; de a végén ez a kettő ugyanaz.

This Summer...

This Summer I Want a Summer Love!

Hello!

Minden...

Minden szem másképp sír , minden kéz másképp ír , minden levél lehullik , egyszer minden elmúlik . minden szív másképp fáj , máshogy szól minden száj , minden élet mást remél , minden lélek mástól fél . minden hegy másképp áll , minden madár másképp száll , minden perc eltűnik , egyszer minden megszűnik .

Megtanultam...

Aki nem keres annak nem hiányzom!

Van egy pont...

Van egy pont, ahol a kislányból nő lesz. Egy pont, ahol legyőzöd a félelmet. Egy pont, ahol kiborulsz. Egy pont, ahol már csak röhögünk mindenen. Egy pont, ahol már nem agyalsz. Egy pont, ahol erősnek kell lenned, és egy másik, ahol elgyengülsz. Egy pont, ahol minden bölcsességedre szükség van, és egy másik, ahol újra kisgyerek lehetsz, ha arra vágysz. Mindig van egy pont. Gondolkodj! Ne gondolkodj! Éld az életed!

Megváltoztál...

Megváltoztál..Teljesen más voltál régen.Ma már nem írsz,nem keresel ha én nem kereslek..Mondd mivel érdemeltem ezt ki?Ne feledd azokat a boldog órákat amit együtt beszélgettünk,a sok hülyeséget,a sok törődést és azt,hogy melletted álltam,ha bajban voltál,ha fájt valamid.Aggódtam érted..Lehet,hogy neked semmit sem számított,vagy nem is ismersz el engem úgy mint más barátot.Lehet.. De hidd el,hogy az vagyok.Remélem majd eszedbe jutnak azok az idők,vissza fogod olvasni a beszélgetéseinket és rájössz,hogy én is a barátaid közé tartozom....

Ady Endre: Sorsunk

Ady Endre: Sorsunk

Van az életben egy-egy pillanat,
Erősnek hisszük szerfelett magunkat.
Lelkünk repül, száll, magával ragad,
Bús aggodalmak mindhiába húznak.
Csalóka álmok léghajóján
A vihar szépen fellegekbe tüntet,
Míg lenn a földön kárörvendő,
Gúnyos kacajjal röhögnek bennünket.

Van az életben egy-egy pillanat,
Hogy nem várunk már semmit a világtól,
Leroskadunk bánat terhe alatt,
Szívünk mindenkit megátkozva vádol.
Míg porba hullva megsiratjuk,
Mi porba döntött - sok keserü álmunk,
Nincs egy szem, amely könnyet ejtsen,
Míg testet öltött fájdalmakká válunk.

Ez a mi sorsunk, mindörökre ez,
Szivünk a vágyak tengerén evez,
Hajónkat szélvész, vihar összetépi,
De egy zord erő küzdelemre készti.
Bolyongunk, égünk, lelkesedve, vágyva,
Nincs egy reményünk, mely valóra válna,
Míg sírba visz az önvád néma átka.

Nem tudjuk...

"Nem tudjuk melyik az utolsó pillantás,

Lehet hogy minden perc csak hamis ámítás.

Hogy Mit teszünk utunkon az egy választás 

A jóból s rosszbol is volt màr változás 

Nincs olyan hogy rossz és jó származás 

Eldobott életnek szánakozás 

Dobogó szívnek álmodozás 

Az agynak egy végső gondolkodás

Világ volt, világ lesz az nem csalás."

Live...

Live for the moments you just can't put into words

I want...

I want to be remembered as a girl who always smile, even when her heart is broken.

I'm not...

 I'm not a perfect person, there's many thing I wish I didn't do

( 1D ) Eljön az a nap...

Eljön az idő amikor tovább lépünk. Nem fogjuk naponta vagy hetente hallgatni az 1D-t. Eljön a nap amikor felnövünk. Eljön a nap amikor férjhez mész és családot alapítasz. Eljön a nap amikor több mint 40 éves leszel. El jön a nap amikor felejteni kezdesz évszámokat. Eljön a nap amikor már unokáiddal fogod nézni a TV-t. Eljön a nap amikor a TV-ben felcsendül a WHat Makes You Beautiful és akkor minden eszedbe jut cserfes leány korodról. Eszedbe fog jutni az #1Dfamily és az órákig izgulás azokért a 2percekért. El fog jönni a nap hogy eszedbe jut h már egyik fiú sem szingli. El fog jönni az a nap amikor eszedbe jut hogy mennyire csalódott voltál emiatt, vagy amiatt hogy nem mehettél el egy koncertre. Tudom hogy el fog jönni ez a nap. El fog jönni a nap amikor arra is vissza emlékszel amikor a legjobb csoportban történtek esti perverzkedések. El fog jönni hogy a hírekben ezt fogod hallani: Az egyik One Direction tag életét vesztette. És akkor majd te sírva fakadsz és családod kérdezgeti miért sírsz. Te csak annyit fogsz válaszolni hogy nem érdekes, de lepörög az életednek ennek a szakasza. Eljön a nap amikor megtudod hogy hol temették el ezt a fiút, és elmész oda hogy egy rózsát dobhass sírjára. Tudom és érzem hogy elfog jönni ez a nap..

A szobádban ülsz...

A szobádban ülsz, az ajtó zárva. Egy toll és egy papír az asztalon.. A kezed remeg, nem tudod hogy kezdd. Egy búcsúlevél a családodnak. Mert úgy érzed senki sem ért meg téged, senki nem tudja min mész keresztül. Senkit nem érdekli, hogy élsz vagy nem.. Ez az az éjjel, amikor ennek vége szakad. Lassan az ágyba mászol, és utolsó lélegzeteidet veszed, sötétségbe meredő tekintettel. Senkit sem érdekelsz, ugye? Nos, talán rosszul gondoltad. Kedd van, másnap reggel, reggel 6:30. Anyukád jön, és az ajtódon kopogtat. Nem sejti, hogy bármi baj lehet, és megismétli. Nem tudja, hogy nem hallod, nem tudja, hogy elmentél. A nevedet kiabálja és kéri, hogy nyisd ki. Nem kap választ, ezért bemegy és ordibálni kezd. A földre zuhan, közbe apukád beviharzik a szobába. Anyukád erőt vesz magán és odasétál az ágyadhoz, a tested fölé hajol, sír, üvölt, rázza a kezed. Apukád próbál erős maradni, de könnyek szöknek a szemébe. A mentőket hívja. Az anyukád magát hibáztatja, eszébe jut minden pillanat, amikor nemet mondott neked, amikor kiabált veled, vagy a szobádba küldött valami hülyeségért. Az apukád magát hibáztatja, amiért nem volt ott neked. Amiért annyit dolgozott, hogy alig láthattad. Senkit sem érdekelsz, ugye? 8:34, az igazgató kopogtat a termetek ajtaján.Az osztályfőnököddel beszél. Minden osztálytársad aggódik, hogy mi történhetett. Az igazgató bejelenti, hogy öngyilkos lettél. A népszerű lány, aki bunkó volt veled, magát hibáztatja. A fiú, aki mindig le akarta másolni a házid, magát hibáztatja. A gyerek, aki mögötted ült, és dobált téged, magát hibáztatja. A tanár, aki rád ordított, veszekedett veled, mert nem volt kész a házid, magát hibáztatja. Az emberek sírnak, őrjöngenek, hogy mit tettek. SENKIT SEM ÉRDEKELSZ, UGYE? 14:00 a testvéreid hazaérnek. Az anyukádnak el kell mondania nekik mi történt. A kistestvéred, lényegtelen hányszor veszekedett veled, elvette a cuccaid annak ellenére, hogy megtiltottad, üvöltötte neked hogy utál, ezeknek ellenére szeretett téged, te voltál a hőse, a példaképe. Most magáz hibáztatja. Miért nem mondta el neked, amikor még volt rá lehetősége? A bátyád hazaér, a kőszívű fiú aki sosem sír.. Magát hibáztatja, amiért szivatott téged. Lyukakat üt a falba, olyan ideges. Nem tudja felfogni, hogy elmentél. Örökre. Senkit sem érdekelsz, ugye? Eltelt egy hónap. A szobád ajtaja azóta is zárva. Már minden más. A bátyádnak dühkitörései vannak. A kistestvéred minden nap sír, és várja, hogy visszagyere. A népszerű lány anorexiás lett. Ők nem tudják elviselni, hogy mit tettek. Apukád depressziós, anyukád nem alszik éjszakánként. A fiú aki, mindig le akarta másolni a házid, most vágdossa magát. De senki sem törödik veled, nincs igazam? Senki sem tudja mit mondjon, mindenki sokkolva van. Sírnak és hiányzol nekik. Nem tudnak elválni tőled, még nem, soha! Mindenki kéri, hogy gyere vissza,de te már nem fogsz.

Ha az emberek néha nem is mutatják ki, fontos vagy nekik!!

Eljön...

Eljön az az idő, amikor fel fog tűnni, ha a tükörbe nézel, hogy az a csillogás, ami egykor a szemedben volt, már régen eltűnt.Már nem úgy látod a világot, mint egykor, már nem várod a csodákat, pusztán a sivár és kopár tényeket látod, amik villámként képesek átcsapni rajtad. De téged ez már cseppet sem izgat. Tudod nagyon jól, hogy ez a világ sajnos ilyen. Nem fogsz megbízni senkiben, és ezzel azt is képes vagy őrületbe kergetni, akit valójában szeretsz.Nem fog annyira lelkesíteni semmi a világon, mint régen, mert tudod, hogy semmi sem olyan fontos és nagyszerű, mint azt egykor hitted. A világ meghal benned, és vele halsz te is.

We won't...

Nem fogjuk egymást keresni, mert valahányszor a te számodat hívnám, ott lesz bennem a dac, hogy ha én nem hiányzom neked, akkor miért is keresselek.. és te sem fogsz hívni, mert már nem lesz jelentősége a nevemnek a telefonodban. Ott leszünk egymás múltjában, nézzük majd az ajtót, de nem fogjuk újra kinyitni. Nincs miért.. ebből nem lesz sem 'happy end', sem még egyszer szerelem, semmi. Egy ideje már nem voltam benne a tegnapjaidban, s a holnapjaidban sem leszek többé, mert rájöttem valamire, ami eddig is ott volt az orrom előtt.. te nem akarod, hogy benne legyek.

Csak addig menj haza...

Csak addig menj haza...

Csak addig menj haza, amíg haza várnak,

Amíg örülni tudsz a suttogó fáknak,

Amíg könnyes szemmel várnak haza téged,

Amíg nem kopognak üresen a léptek...

Csak addig menj haza, amíg haza mehetsz,

Amíg neked suttognak a hazai szelek.

Hajad felborzolják, ruhád alá kapnak,

Nem engednek tovább, vissza - vissza tartnak!

Két karod kitárva - ahogy a szél is neki fut a fáknak -

Vállára borulhatsz az édesanyádnak!

Elmondhatod neki a JÓT, de a rosszat el Ne MONDD!

Ne tetézd azzal nagy kazlát a gondnak!

S ha majd az a ház már nem vár haza téged,

Mikor üresen kopognak a léptek,

Amikor a nyárfa sem súgja, hogy várnak,

Akkor is majd vissza, haza visz a vágyad...

Amíg azt a kaput sarkig tárják érted,

Amíg nem kopognak üresen a léptek,

Csak addig menj haza, amíg haza várnak,

Míg vállára borulhatsz az... ÉDESANYÁDNAK !

Mi emberek olyan idióták vagyunk...

Mi emberek olyan idióták vagyunk. Idióták vagyunk mert amikor szar kedvünk van csak rontunk a helyzeten azzal hogy szomorú zenét hallgatunk. Idióták vagyunk mert ha van egy barát aki barátként viselkedik velünk teszünk rá magasról de aki meg tesz ránk magasról barátként bánunk vele. Idióták vagyunk mert aki tetszik nekünk, rondának mondjuk nyilvánosság előtt. Idióták vagyunk mert akit szeretünk hagyjuk elmenni. Idióták vagyunk mert sírunk a múlt miatt, várjuk a jövőt de a jelennel egyáltalán nem foglalkozunk. Idióták vagyunk mert minden este sírunk és csodára várunk, miközben az is csoda, hogy van holnapunk.

The life is too short...

Az élet túl rövid. Túl rövid ahhoz, hogy elégszer elmond valakinek, hogy szereted. Túl rövid, hogy elég jót tegyél, hogy elégszer megöleld azokat akik számítanak. Túl rövid, hogy eleget mosolyogj, hogy eleget nevess. Túl rövid ahhoz, hogy elégszer okozz örömet. De amennyit tehetsz, azt tedd meg. Minden apró boldogság számít. Mert nem tudhatod mikor van vége az életednek. Nem tudhatod, mikor robban egy bomba, mikor rohannak bele repülők, abban az épületben ahol vagy. Nem tudhatod mikor dönt le a lábadról egy visszafordíthatatlan betegség. Lehet, hogy soha. Lehet, hogy bántalmak nélkül éled le az életed. De hány ember hal meg úgy, hogy elbúcsúzni sem tudott? Vajon mit gondoltak az utolsó pillanatokban? Hatalmas ez a világ és rengeteg benne a rossz. Számtalan élet ér úgy véget, hogy ha nincs ott, az adott helyen, az adott időben, akkor talán semmi nem történik vele. Nem tudhatjuk…Senki nem tudja mikor jár le az ideje. Ezért szeress nagyon, nevess sokat, ugrálj örömödben, légy bölcs, tegyél szép és maradandó dolgokat. És a legfontosabb: Mindig légy boldog!

A fura öreg.

A fura öreg

Kinek gondoltok, amikor rám néztek?

Mit láttok? Kit láttok, nővérek?

Egy fura öreget, nem annyira bölcset,

Mit lát, mit csinál – ő nem is tudja már.

Elejti a falatot. Ha hangosan szóltok,

Hogy „Próbálja meg!” - választ sem kaptok.

Hogy ti ott vagytok, mintha neki fel se tűnne,

Eltűnik mindig a zoknija, cipője…

Kényetekre-kedvetekre átadja önmagát,

Fürdetés, etetés tölti ki a napját.

Ezt gondoljátok? És ezt látjátok?

Szemetek nyissátok: hisz’ ez nem én vagyok!

Megmondom, ki vagyok: ki csendben meghúzódva

Megteszem, eszem is, mint a nővér mondja…

Apámnak, anyámnak kicsi fiacskája,

Szerető fészkében egyik fiókája.

Szárnyra kelő kamasz, jövő álmodója,

Szerelmes társának boldog bevárója.

Húszéves vőlegény: szívem nagyot ugrik

Esküm emlékére, mit tartanom illik.

Huszonöt évemmel, magam is apaként

Őrzöm kicsinyeim boldog otthon keblén.

Harmincéves férfi: ó de gyorsan nőnek!

Téphetetlen szálak minket összefűznek.

Negyven lettem: kirepültek, üres már a fészek,

De marad a párom, így nem hullanak könnyek.

Ötven éves lábaimnál kisbabák játszódnak,

Nagyszülők lettünk már, unokáink vannak.

Majd sötétség jő rám: feleségem meghalt.

Jövőm eddig fény volt, mit most a rém felfalt.

Gyermekeim most már nélkülem megállnak.

Múlt szeretet jár át, évek, mik elszálltak.

Most már öreg vagyok. Kemény a természet.

Az idős ember vicces. Vicc csak az enyészet.

A test, a kellem, erő széthullik, elillan,

Kő maradt, ahol rég mondták: a szívem van.

Ám az éltes testben ott belül fiatal

Vagyok még. Tépett szívem duzzad:

A múlt sok örömet és fájdalmat visszaad.

Újraélem szerelmünket, hosszú életünket,

Túlságosan gyorsan elszállt éveinket.

Elfogadom szépen, hogy minden elmúlik.

Nyisd hát ki a szemed, láss túl azon, mi vén:

Nézz csak meg közelről: hát EZ vagyok én!!

Do You Remember?

Emlékszel még amikor együtt nevettünk? 

Ha bánatos volt egyikünk, akkor együtt sírtunk, 

emlékszel mennyire jó barátok voltunk?

Sosem hittem volna, hogy ilyen jó barátok leszünk,

mindig melletted álltam ha kellett, 

és te is mindig segítettél támaszként a szívemen, 

ha bajban voltam nem fordultál el tőlem,

ahogy én sem és segítettem ahogy tőlem tellett,

mindig meg tudtál nevettetni engem, 

még akkor is ha azt hittem, hogy nincs már nincs mit tennem. 

Emlékszel azokra a pillanatokra? 

mikor nem voltunk egyedül a rossz napokon? 

Én emlékszem rá és örökre bennem él, 

és azt ígértük, hogy barátok maradunk te és én, 

de egy ideje már nem vagyunk olyan jóba, 

nem állunk egymással már úgy szóba, 

pedig nekem te vagy a legjobb barátom, 

és azt, hogy így eltávolodtunk én sajnálom,

hiányzik a barátságod, 

hiányzik a közös boldogságunk, 

örülnék ha olyan lenne a kapcsolatunk mint anno, 

hisz te voltál az egyetlen kire barátként tekintettem, 

kérlek tudasd velem ha neked is fáj, 

ha neked is hiányzik ez a "régi "barát, 

kérlek legyen régi a kapcsolat, 

és legyünk újra barátok, a legjobbak! 

Ne...

Ne pazarold el ezeket az éveket az életedben. Tudod, valószínűleg a tinikorod a legszebb időszaka. Csak menj és tedd, amit szeretnél. Próbáld ki a spontán dolgokat. Most az egyszer menj el mégis abba a buliba az utolsó pillanatban. Használd ki az összes lehetőséget, és élvezd a pillanatot. Élvezd ki a baráti öleléseket, a hirtelen jött őrült ötleteket, a nyári szünetet, télen a késő esti sétákat, az éppen megúszott balhékat, a szerelmet, vagy azokat az estéket, amikre sosem fogsz emlékezni. És igen, élvezd ki azt az iszonyat nehéz matek dolgozatot is, mert lesz majd egy nap, amikor bármit megadnál érte, hogy ezeket az emlékeket újraélhesd.

Egyszer...

Egyszer majd mindenki megtalálja a jobbat, az álmait, mindazt amiért és akiért élni, küzdeni érdemes. És akkor majd a múlt már csak egy emlék marad, egy gyönyörű gondolat, ami akár a jövőnk is lehetett volna..

How times change...

It could be sad how times change. When you walk away by someone you used to be able talk for hours and now this person can barely even look at you.

Time...

Time is.. too slow for those who wait; too swift for those who fear; too long for those who grieve; too short for those who rejoice - but for those who love, time is nothing.

People leave, but their memories stay.

Nem az a lényeg...

Nem az a lényeg hogy van-e élet a halál után, hanem hogy van e élet a halál előtt?

Egyszer rádöbben...

Some people...

Some people come into our lives and quickly go. Some people move our souls to dance. They awaken us to a new understanding with the passing whisper of their wisdom. Some people make the sky more beautiful to gaze upon. They stay in our lives for awhile, leave footprints on our hearts, and we are never, ever the same...

Nincs rosszabb...

NINCS ROSSZABB érzés , mikor búcsúzni kell. Megköszönni, lezárni, elválni majd elbúcsúzni. Nem lehet mit mondani. Nézel okosan, és csak azt várod, hogy mondjon valaki valamit. Valami szépet. Valami jót. De erre nincsenek szavak. Elmész valahonnan s elindulsz valahová... valamiért... Hogy miért? Mert van okod. Vagy nincs. De valamiért biztos. Bőröndödbe bepakolod minden cuccodat, ruhákat, cipőket, könyveket, emlékeket, élményeket, gondolatokat, ráülsz, és összehúzod a cipzárat. Majd kicsivel később eltávolodsz, a vonat suhan ... és Te felejtesz. Egy idő után elhalványul minden, mi akkor sebet ejtett rajtad. Megsárgult emlékképek. Elhalkult hangok, mondatok. Elfelejtett emberek, tulajdonságok, helyek, épületek, kicsiny sarkok, lopott csókok. És ha egyszer majd ... még visszatérsz oda, a képek kitisztulnak és a hangok egyszer csak élesednek. Minden olyan lesz, mint régen volt... talán. ... Bár mégsem. Soha nem lesz olyan igazi... olyan első. De jó így is. Később megint ott vagy ... Boldogan, örülsz mindennek, szárnyalsz, szeretsz és barátkozol. Szép képek. Csak sajnos valahol minden véget ér.... mindig. Egyszer a jó emlékeknek is vége szakad, valaki elvágja a kötelet, onnantól megint kereshetsz valamit... valami szépet, aminek örülhetsz és újra megbarátkozhatsz vele. Örök körforgás. Csak ne kéne mindig elvágni azt a kötelet...

Nothing...

Nothing last forever.

Attól még...

Attól még hogy nem kereslek, nem azt jelenti hogy elfelejtettem a barátságunkat. Egyszerűen csak rájöttem, neked semmit sem jelentett..