"De fáj, ha drága ifjuságunk
Kiélvezetlen elsuhan,
Ő is kijátssza balgaságunk
S mi is megcsaljuk csúfosan;
Fáj, hogy legszebb vágyunk s reményünk,
Hamvas-friss álmunk, eszmeképünk
Gyorsan tűnő csalóka jel,
S lehull levélként rohad el.
S szemünket fáj jövőnkre vetni,
Hol ebéd vár egymásután,
Az élet szertartás csupán,
A sok nagyságost kell követni,
Akikben eszme s érzület
Velünk rokon sosem lehet."
Kiélvezetlen elsuhan,
Ő is kijátssza balgaságunk
S mi is megcsaljuk csúfosan;
Fáj, hogy legszebb vágyunk s reményünk,
Hamvas-friss álmunk, eszmeképünk
Gyorsan tűnő csalóka jel,
S lehull levélként rohad el.
S szemünket fáj jövőnkre vetni,
Hol ebéd vár egymásután,
Az élet szertartás csupán,
A sok nagyságost kell követni,
Akikben eszme s érzület
Velünk rokon sosem lehet."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése